Közlekedés 1.

Egyik helyről a másikra. Busszal, metróval.

Amikor menni kell

Igen, ez a bejegyzés a vécéről fog szólni.

A Michinoku Yosakoi fesztivál

Sendai nem csak a Tanabata fesztiválról híres (amiről lemaradtam, mivel augusztusban rendezik meg, én meg októberben érkeztem, na de majd jövőre...). Október 11-én került megrendezésre a "Michinoku Yosakoi" fesztivál, aminek keretében a kisiskolás csoportoktól kezdve a hivatásos táncosokig mindenféle társulat fellépett saját koreográfiával. A fesztivál eredetileg Kōchi prefektúrából ered. Wikipédia szerint ez a harmadik legnagyobb fesztivál Japánban.

Pár kép Sendairól

Amíg az első jelentősebb bejegyzésemhez rendezgetem az anyagokat, gondoltam, feltöltöm azokat a képeket, amiket eddig csináltam a városban. Senki ne keressen bármiféle kohéziót, járkálás közben, megállás nélkül kattintgattam, véletlenszerűen.

Az út Sendaiba

A repülőgépem Tokióba szeptember 30-án indult Helsinkiből. A Japan Airlines-szal utaztam, turistaosztályon. Az utat sajnos végigszenvedtem, mert egyrészt totál középen ültem, és nem láttam semmit az ablakon keresztül (szip szip), másrészt egyáltalán nem tudtam aludni (ez az utazás egészére vonatkozik egyébként, egészen Sendai-ig). Szenvedéseimen enyhített viszont az a kedves hölgy, aki mellett utaztam. Felszálláskor valamiért elköhintettem neki egy arigatót, mire hirtelen KÉTEZER JAPÁN SZEMPÁR FORDULT FELÉM, mivel a gépen rajtam kívül talán öt külföldi utazott, nem több. Szóval a gaijin-effektus már a gépen megnyilvánult. Rögtön megdicsértek, hogy milyen jó a japánom (haha, persze), és beszélgetés kezdődött (honnan jöttem, miért Japán, stb.).