Az út Sendaiba

A repülőgépem Tokióba szeptember 30-án indult Helsinkiből. A Japan Airlines-szal utaztam, turistaosztályon. Az utat sajnos végigszenvedtem, mert egyrészt totál középen ültem, és nem láttam semmit az ablakon keresztül (szip szip), másrészt egyáltalán nem tudtam aludni (ez az utazás egészére vonatkozik egyébként, egészen Sendai-ig). Szenvedéseimen enyhített viszont az a kedves hölgy, aki mellett utaztam. Felszálláskor valamiért elköhintettem neki egy arigatót, mire hirtelen KÉTEZER JAPÁN SZEMPÁR FORDULT FELÉM, mivel a gépen rajtam kívül talán öt külföldi utazott, nem több. Szóval a gaijin-effektus már a gépen megnyilvánult. Rögtön megdicsértek, hogy milyen jó a japánom (haha, persze), és beszélgetés kezdődött (honnan jöttem, miért Japán, stb.).

Minden szék háttámláján van egy kis képernyő, ahol elérhető az “entertainment system”. Rengeteg filmből lehet választani, több szempont alapján: nyugati, japán, régi filmek… A mellettem ülő néni, az új legjobb barátom ki is választott nekem egyet. A film ismertetője felett egy csoport pucér férfi virított, mondtam neki, hogy ez kicsit ciki lesz ennyi ember között, de erősködött, hogy ezt muszáj megnéznem, mert annyira japános.  Nem csigázok tovább senkit, aki meztelenkedést akar látni, az nézze meg a Thermae Romae (テルマエ・ロマエ) nevű  filmet (csakis saját felelősségre). A sztori: egy római építészt új fürdő építésével bíznak meg. Bemegy egy római fürdőbe ötletet meríteni, de valahogy beszippantja a víz (?) és a modern Japánban találja magát, egy japán fürdőben (!). Pont, mint az Inuyashában, csak ez más. A fickó a japán szokásokat, találmányokat ellesi, és Rómában megpróbálja rekonstruálni. Az egész film egy hatalmas wtf, de tulajdonképpen elég vicces, és a néninek igaza volt, tényleg tanultam belőle valamennyit.

oh yes

Bónusz: a középen látható japán férfi elméletileg ugye római, ezért végig “latinul” beszélt.

Az út második felében megnéztem életem egyik legrosszabb filmjét. A “Majmok bolygója – Forradalom” (“Dawn of the Planet of the Apes”) egyes jeleneteinél úgy éreztem, hogy azok az előző film meztelenkedős részeit nagy ívben túlszárnyalják, és reménykedtem, hogy senki nem pillantott a képernyőmre. Bár, mivel én is minden erőfeszítés nélkül követni tudtam az előttem ülők által választott filmek eseményeit, azt hiszem, a mögöttem ülők is látták az én lovagló, lövöldöző csimpánzaimat.

oh no

A repülőgépről leszállva rögtön megcsapott az engrish. Az ember azt hinné, hogy legalább egy nemzetközi repülőtéren figyelnek az angol feliratok helyességére, érthetőségére, de nem! És az ott dolgozók sem nagyon beszélnek angolul, bár esetemben nem nagyon volt rá szükségük.

Miután megszereztem a csomagjaimat, találkoztam a többiekkel, és együtt folytattuk utunkat Sendaiba. Az első bonyoldalom a shinkansenen történt. A jegyeket megváltva egy kis kapun kell áthaladni.

forrás: Google

A kapu elején beilleszted a jegyet, majd a másik végén visszakapod. Én nem kaptam vissza. Ekkor sincs semmi gond, ilyenkor oda kell menni az információs pulthoz, ami általában öt méterre található a kaputól, és kulccsal kinyitják neked a gépezetet, és visszakapod a jegyedet.

…ez történik, ha észreveszed, hogy bennragadt a jegyed. Ha nem veszed észre, akkor  shinkansenről leszállva nem tudsz kimenni a kiléptető rendszeren, ott ugyanis újra be kell illeszteni a jegyet, és csak akkor nyílnak ki neked a kapuk.

Szóval felszálltam a shinkansenre, immár jegy nélkül, és megpróbáltam a hatalmas bőröndjeimet ízlésesen elrendezni úgy, hogy senki ne essen át rajtuk. A shinkansenen ugyanis nincs nagy hely poggyászoknak. Hamarosan jött a jegyellenőr, ekkor jöttem rá ugye, hogy mi a helyzet. Viszont először a társam jegyét ellenőrizte, aminek következtében kiderült, hogy rossz helyen ülünk, így az én jegyemet nem is nézte meg, mert hurcolkodtunk át egy másik osztályra.

A shinkansen tényleg nagyon gyors (ki hitte volna), de belülről kinézve nem érzi az ember. Sajnos nem tudom pontosan, milyen sebességgel mentünk, mert nem volt kiírva sehol, mindenesetre két óra múlva már Sendaiban voltunk. Igyekeztem, hogy a jegy-mizéria ne rontsa el nagyon az utazást, úgyhogy beletörődtem, hogy a jegy árát a kapunál még egyszer ki kell majd fizetnem. Azért volt bennem egy halovány remény, hogy ki tudom magam magyarázni… és lám, így is lett, megértőek és kedvesek voltak, és megengedték, hogy jegy nélkül kimenjek. Phew.

A Sendai állomáson már vártak minket, így taxiba ülve kerültünk el az ideiglenes szállásunkra, ahol szerencsére csak egy éjszakát kellett eltöltenünk.

___________________________________________

UPDATE: mint kiderült, a jegyemet mégiscsak visszakaptam a kapuból, csak becsúszott az útlevelembe. A vonaton az egész táskámat átlapoztam, de addigra már annyira fáradt voltam, hogy nem emlékeztem semmire, és valószínűleg ezért kerülte el a figyelmemet. Mindenesetre most van egy shinkansen jegyem, amivel nem sok ember dicsekedhet, mivel a kijáratnál beveszi a masina, és az utas nem kapja vissza. Így néz kI: