Közlekedés 1.

Egyik helyről a másikra. Busszal, metróval.
Először is: Japánról azt kell tudni, hogy minden fordítva van, mint Magyarországon. Eleinte ebből adódnak problémák, de az ember egy-kettőre belejön, és ekkor már ki tudja logikázni, hogy mikor, mit, hogyan: először bele kell gondolni, hogy egy épeszű európai mit tenne az adott helyzetben, majd annak szöges ellentettjét kell csinálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy a japán közlekedési rendszer logikátlan lenne, sőt!

Vegyük például a buszos utazást. Japánban a buszra a hátsó ajtón kell felszállni. Az ajtó mellett ez a gépecske található:

Komplexnek tűnik, de nem az. A kis narancssárga egyfolytában köpi magából a jegyeket, felszálláskor mindenki elvesz egyet. A kis jegyen van egy szám, ami azt a megállót jelzi, ahol az utas felszállt.
A nagy, fosóparéjzöld masinába be lehet illeszteni a Suica kártyát (ami egyfajta bérlet, az ember feltölthet rá pénzt, aztán kedvezményesen utazhat), aztán valami történik... sajnos erről nem sokat tudok, de majd ha jobban képben leszek, frissítem ezt a bejegyzést, vagy valami. Ha nem felejtem el. amúgyis kit érdekel

A japán buszokat egyébként cselesen úgy tervezték meg, hogy az ülések pontosan 1,5 személyre lettek szabva (na jó, két ázsiaira), így ha a buszon utazó gaijinok nem lennének eleve feltűnőek, akkor arról is fel lehet őket ismerni, hogy kilógnak a folyosóra.

A buszról az első ajtón kell leszállni. A jármű elején ki van függesztve egy táblaszerű cucc, ami mindig mutatja, hogy kinek mennyit kell fizetni, a megtett távolság arányában.

A szállásomhoz legközelebbi buszmegálló általában a hatos számot osztja ki. Az egyetem megállójánál a tarifatáblázat a hatos számnál 240 yent mutat (~528 ft), így ennyit kell a sofőrnek fizetnem. Nem olcsó, és ez csak az odaút (kb. 25 perc). A jegyet bele kell dobni egy dobozba, az aprópénzt meg egy másikba. Egy kicsit becsületkassza beütése van a dolognak, mivel a sofőr nem nagyon látja, hogy hányas sorszámot dobtam be, illetve szerintem a bedobott aprópénzt sem tudja nyomon követni, ráadásul sokszor oda sem néznek. Egy rutinos magyar bliccelő pár hét alatt simán csődbe juttatná az összes közlekedési vállalatot Japánban mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, de az is igaz, hogy itt az embereknek van pénzük arra, hogy kifizessék a munkába járásuk költségét. 

Az első pár nap után szerencsére sikerült szereznem egy "Free Pass-t", ami a nevével ellentétben nem ingyenes, de legalább drága. Diákok vehetik igénybe, 5000 yenbe kerül egy hónapra (~11k ft), és csak fel kell mutatni a sofőrnek. Jól hangzik, illetve forintra átszámolva már nem annyira, de muszáj minden hónapban megvenni, mert valaki kitalálta, hogy egy hegyre építsék az egyetemet, és ez hú de jó ötlet volt. Gondolkodtam azon is, hogy nemes egyszerűséggel felgyaloglok, igaz, az napi két óra lenne, de túléltem én már s-budgetes gesztenyepürét is. Viszont a hegyi kacskaringós, szűk úton nemhogy járda nincsen, de még medvék is vannak, úgyhogy erről a megoldásról ennyit. 

A Free Pass-szal csak buszra lehet felszállni, abból is csak arra, amelyik ugyanahhoz a céghez tartozik. A közlekedés Japánban nem olcsó mulatság. Kedves honfitársaim, majd gondoljatok erre, amikor a BKV-t szidjátok! na és ha néha kigyullad a metró akkor mi van, puhányok

Ha már a metrónál tartunk: a metróra a már jól ismert, shinkanszenes módszerrel kell felszállni. A jegyet automatából kell megvenni, ami így néz ki: 

Az automata felett térkép mutatja, hogy mekkora távolságra mennyit kell fizetni. Az automatába nem a célállomás nevét kell beütni, hanem a fizetni kívánt összeget. Belépéskor a szokásos kapukon kell átlépni...

...majd kilépéskor a jegyet ugyanúgy beillesztve áthaladni a kinyíló kapun. Természetesen a találékony magyar már kapásból emeli a lábát, hogy kecsesen átlépje az akadályt, de itt nagyrészt mégiscsak japánok élnek, úgyhogy ebből nincs probléma. 

A szerelvényről még nem csináltam képeket, mert nem találtam olyan érdekesnek, de a megállóban kellemes zongorazene szól, a sínek és a platform között pedig felhúztak egy kordonszerűséget, nehogy valaki "véletlenül" beessen a sínek közé. A kordon csak akkor nyílik ki, amikor szerelvény érkezik.

Egyébként minden metróállomásnál van vécé. Ingyen. 

hú de érdektelen egy kép

És lám, sikerült a kedvenc témámmal, a vécével zárnom a bejegyzést. Legközelebb, ha közlekedésről lesz szó, fogok írni a biciklizésről, az autósokról és a gyalogosokról.