Újév

Most, hogy már majdnem egy hónap eltelt, eljött az ideje, hogy írjak a japán szilveszteri bulimról.

A japán ünnepi időszak elég más, mint nálunk. A karácsonyt ímmel-ámmal bár megünneplik, de az igazi felhajtás szilveszterkor kezdődik. A karácsonyról nem is fogok sokat írni, mert nem érdemel külön bejegyzést: mivel Japán nem keresztény ország, ezért ez az ünnep itt nem olyan fontos. Ennek ellenére minden üzletben bömböl a karácsonyi zene, Mariah Carey-től kezdve George Michael-ig az összes túljátszott szám ment ezerrel. Az eladók pedig mind mikulássapkát viseltek. Igen, mindenhol. Nem, nem vicc. Ezt leszámítva a karácsonyt mindenki leszarja. Míg nálunk a karácsony családi ünnep, Japánban inkább a partizáson, a barátokon van a hangsúly. A vendégházban volt karácsonyi vacsora és 'titkos angyalkázás', illetve karácsonyfadíszítés (amit még mindig nem szedtünk le). Ami talán érdekes a karácsonyban, az az, hogy a japánok ilyenkor tortát esznek, ami általában így néz ki:

nem egy nagy szám: piskótalapok sok tejszínnel beborítva, eperrel

Nem egy nagy szám. Valamiért az eper ilyenkor nagyon menő, nálunk most, télen van a szezonja... 

Nemrég ellátogattam egy általános iskolába, ahol a kisgyerekeknek előadást tartottam a kulturális különbségekről. El voltak hűlve, hogy nálunk a felnőttek is kapnak ajándékot. 

Viszont a szilveszter! Hatalmas készülődés mindenhol, ugyanis az újévet tisztán, rendesen kell kezdeni. Ilyenkor kitakarítják a házat, rendezik az adósságokat, az utolsó munkákat még elvégzik. Az újév nem a partizás ideje, hanem inkább a hagyományoké. Fontos ilyenkor képeslapot küldeni (újévi üdvözlőlap: nengadzsó). Ilyenkor minden postán kilométeres sorok állnak. 

A tévében ugyanazok a bugyuta vetélkedők, műsorok mennek, mint minden nap, csak most hírességekkel. 

Életemben először szilveszterkor nem néztem tévét virslizabálástól túlpüffedt arccal, hanem kiruccantam Tokióba, mondván, ott történik minden, és majd az ölembe hullik a szórakozás meg az ünnepi hangulat. Nem egészen így történt, mert itt TÉNYLEG nincs bulizás. Vagy a google képek mind photoshoppal készültek, vagy mi bénáztunk el valamit nagyon, de semmiféle tüzijáték nem volt sehol, csak egy kisebb a Tokió-öbölben. Akiket megkérdeztem, azok szerint itt újévkor nem szokás tüzijátékozni. Bezzeg máskor egyfolytában hallom a ropogást meg a petárdázást... (vagy lehet, hogy lövöldöznek?)

Mi a szilvesztert a Tokyo Towertől nem messze, a Zójó-ji nevű buddhista szentélynél töltöttük. Dugig teli volt, moccanni sem lehetett. Pontban éjfélkor a Tokyo Tower 2014-ről 2015-re váltotta a feliratot. Onnan tudjuk, hogy ez pontban éjfélkor történt, mert egy külföldi srác, aki előttünk állt, másodpercre pontosan beállította a stopperórát, és tíz másodperccel éjfél előtt hangosan elkezdett visszaszámolni, majd a többi külföldi csatlakozott hozzá. A visszaszámlálás után hangos üdvrivalgás, sörösdobozzal koccintás, egymást ölelgetés. A levegőben enyhe marijuána illat. Ja, ugye nem kell megemlítenem, hogy mindezt csak a külföldiek csinálták? Mert a japánok néma csendben várták az éjfélt. 

00:01-kor megindult a tömeg. A szentélynél hosszú sor állt egy harang előtt, ugyanis a buddhista szokás szerint 108-at kell kongatni, hogy a szenvedélyeinktől megszabaduljunk. Percenként egyet lehet kongatni, de igazából 108-nál nem áll meg a számlálás, voltak, akik hajnalig sorban álltak. 

Ezt leszámítva nem volt semmi érdekes esemény. Ami viszont nagyon tetszett, az az ünnepi megvilágítás volt, amit több helyen is láttunk. Ez viszont még karácsonyról maradt vissza...

ennek nem sok köze van az ünnepekhez, csak a nyálcsorgatás kedvéért osztom meg

A szilveszteri díszítés egyszerű, természetes. bambuszből, fenyőből meg egyéb zöldekből áll. Az ajtókra olyan díszt ragasztanak, ami ezen a cuki automatán is látható: 

A szilveszteri hagyományok része a kagami-mochi, amit minden üzletben lehet kapni. 

az enyémen egy birka is volt, ugyanis 2015 a birka éve

Az áruházban kapható verzió ennél egyszerűbb, és a szokásos túl sok műanyag alatt két rizstéglácska lapul. Ezeket többféleképpen lehet megenni (de nem szilveszterkor, hanem január második vasárnapján). Én beraktam a sütőbe, és miután felpuffadt, körbetekertem algalappal, és szójaszószba mártottam. Eszik még szójababliszttel is. Érdekessége, hogy mivel nagyon nyúlós, ragacsos, nehezen rágható, ezért minden évben meghal valaki, aki megfulladt miatta (általában öreg emberek, nyelési nehézséggel).

Egy másik szokás, amiből sajnos kimaradtam, az oszecsi evése. Az osechi igazából nem egy adott étel neve, hanem egy újévi összeválogatott menü elnevezése. Mivel január elsején "tilos" dolgozni, a háziasszonyok előre elkészítenek egy hatalmas mennyiségű kaját, és szépen elrendezik, majd a családdal azt eszik napokig. Másik verzió az, hogy az ember megrendeli a kaját, brutális összegért. 

Én arra számítottam, hogy valami egyszerű verziót lehet majd kapni az áruházakban, de nem így volt. 

az átlagos osechi talán nem így néz ki

Az újév egy másik fontos eleme a hacumóde, ami az év első szentélylátogatása. Mi ezt letudtuk azzal, hogy egy darabig ácsorogtunk a Zójó-ji szentélynél, aztán hazamentünk (a japánok kicsit komolyabban veszik a dolgot). Nem emlékszem, hogy azon éjszaka mit álmodtam, de ennek is jelentősége van: az új év első álma megjövendöli a jószerencsénket. Az lesz a legszerencsésebb, aki padlizsánról álmodik. (Ki a fene álmodik padlizsánról???)

Az év kandzsija egyébként a 節 (setsu). Sokmindent jelent, pl. megtakarítást, önmegtartóztatást. Egyelőre nem értem pontosan, miért erre esett a választás, de majd az év során kiderül. Valószínű, hogy a stagnáló gazdasághoz van köze. 2014 kanjija egyébként a 税 (zei) volt, ami adót jelent. Hogy miért választaná bárki is ezt?? Azért, mert most adócsökkentést jelent. Máris nem olyan negatív. Jelentős mértékű adócsökkentés várható - és ez itt tényleg meg fog történni, nem csak ígérget a kormány. Tele van vele a média, az utcán látható plakátok is erről szólnak. Hogy pontosan mikor fog megtörténni, azt nem tudom, mert nem fizetek adót. 

Most egyelőre ennyi jutott eszembe az ünnepekről. Bár nem volt egy nagy szám, a tokiói kirándulás azért nem volt semmi. Most, hogy ezt megírtam, a következő bejegyzésre már csak fél évet kell várni.